A történetben az ifjú Eve szerepébe bújhatunk. Hősnőnk rejtélyes levelet kap apjától, aki felesége halála óta magányosan tengeti napjait egy eldugott farmon. Eve azonnal útnak indul, hogy kiderítse, mi történt apjával, s mit is takarnak a levélben írt, zavaros sorai. A realitás és a fantázia határai fokozatosan elmosódnak, s kezdetét veszi egy izgalmasnak ígérkező, 15 fejezeten át bonyolódó kaland.
A játék egy misztikus világban játszódik és egy Faye nevű halandó nő történetét meséli el, aki az egyetlen lény, aki képes felébredni egy tündérkirálynő álomvarázslatából. Kalandra indul az álomvilágban, hogy megtalálja tündérférjét és megmentse szülővárosát. A rejtély megoldásához a játékosnak fejtörőket kell megoldania, és nyomokat kell keresnie, amelyek Faye férjének hollétéhez vezetnek.
Az oldal nem áll kapcsolatban sem a drámákban szereplő színészekkel, sem a műsorszolgáltató cégekkel. Minden feliratot a Creative Commons szabályai szerint készítettem el és a honlapon sem található semmilyen illegális tartalom, mivel mindent linkelek. Mielőtt feltöltenéd a fordításom/fordításunk valahová vagy hibát észlelnél a feliratban, a megadott e-mail címen szólj nekem és azonnal javítom a hibát. Köszönöm.
A (Flowers for Algernon) Daniel Keyes regénye. Magyarul először az Európa Könyvkiadónál jelent meg a mű, Szépessy György fordításában, 1968-ban. Hugo- és Nebula díjat is nyert. Sokan az amerikai filmfeldolgozásból ismerik. Shiratori Sakuto egy 5 éves gyermek szintjén áll gyerekora óta. Anyja állandó szidása miatt sokat tanul, mert nem akar buta gyermek lenni. Nagy álmokat dédelget, mégpedig, hogy egyszer okos lesz és anyja majd büszke lesz rá. Aláveti magát egy kísérleti kezelésnek, mely meghozza a várt eredményt, de okossága és emiatti ridegsége miatt barátai eltávolodnak tőle.Miután a kísérleti egér, Algernon elpusztul, megkezdődik Sakuto elméjének hanyatlása is... milyen sors vár vajon Sakutora?
Fordította: HaNeul
Lektorálta: HaNeul
MIÉRT AJÁNLOM?
Először is, aki ismeri a könyvet vagy olvasta, az tudhatja, hogy ez nem egy boldog történet, inkább reális. Az emberi viselkedést, a külsőségeket és mindent, ami minket emberré tesz megtanulhatjuk belőle... tehát mit tesz emberré minket? Elfogadja-e ez a társadalom a beteg embert? Számomra nagyon elgondolkodtató volt a történet, pedig láttam az amerikai feldolgozást is, de egy sorozat (ráadásul japán sorozat) teljesen. Mások az értékrendek, más a viszonyítási alap. Azt hiszem, nem mindenkinek ajánlanám. Inkább azoknak, akik néha elgondolkodnak az élet nagy kérdésein. A dráma nagy kérdése az lett: hogy érdemesebb élni? Boldogan, de tudatlanul vagy boldogtalanul, de tudatosan?