Egyik kedvencem, a Kuroshitsuji musical változata (mindkét része!)

Kezdjük az elejéről vagyis, hogy mi is az a musical: színpadi műfaj, a színházművészeten belül a zenés színház modernebb darabjait foglalja magába, olyan színházművészeti ág, amely egyesíti magában a zene, a tánc és a színházi dramatikus elemeket. Szabad műfaj, az alkotók által formálható, nincsenek megdönthetetlen formai vagy műfaji szabályai. Nincs magyar nyelvű megfelelője. Számos társművészettel bír, ilyen például a táncművészet, a képzőművészet, valamint a zene. Az ókor óta létezik, ősei a daljáték és az operett.

A koreai színházak kezdetben nagyon elnagyoltak voltak. Az agrárkultúra miatt nem tudtak nyugati stílusú színházakat építeni, ezért a legtöbb előadást a szabad ég alatt tartották. Ezeknek az előadásoknak a nagy része a mozgásra, a zenére, az arcjátékra és az improvizációra épült, mivel nem volt forgatókönyv. Ezekből kifolyólag főképp énekes-táncos műfajok léteztek és ez alapozta meg a mai musicalek sikerét. Az 1940-es években elkezdődött a színházak forradalma és egyre több és nagyobb színházak épültek, bár sikerük nem volt állandó. Az 1980-as évekre kialakult egy rendszer, miszerint a kisebb társulatok hagyományosabb darabokat mutattak be, míg a nagyobbak egyre több nyugati produkciót, köztük musicaleket is. Mostanában az animék népszerűsége miatt a dél-koreaiak is megpróbálkoztak egy anime adaptációval, ami nem más, mint a Death Note (magyarul Halállista). Ugye mondanom sem kell, hogy nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is nagy sikere volt az animének. Készült belőle 3 film és azt követte a rengeteg feldolgozás, musical formájában azonban a japánok dolgozták fel előbb. A neten nincs fent a teljes dél-koreai verzió, viszont a youtubeon sok része magyarul feliratozva is megtalálható.

Kattints a képre a musical előzeteséhez!

JAPÁN

A japán színjátszás a sintoista és buddhista kultikus szokásokból fejlődött ki. A japán színjátszás ősi formájából, a kagurának vagy vazaokinak nevezett táncból. A japán táncművészet a sintoista elemeken kívül az idők folyamán buddhizmus sugallta táncelemekkel is gazdagodott. A japán színjátszás megteremtője egy O-Kuni nevű színésznő volt, aki a XVII. század első évtizedében Kiotóban lépett fel (1603) és érzéki táncaival, egyéni mimikájával, az ősi koreografikus elemek ügyes felhasználásával egy csapásra meghódította a kiotóbelieket művészetével melyet sibájnak, vagy kabukinak neveztek. O-Kuni egyéni és érdekes előadásainak nevét őrzi a mai japán színház, melyet most is kabukinak hívnak.

Egy kabuki előadás

A MAI MUSICALEK

Mivel én főképp animeadaptációkat nézek, ezért azokról szeretnék szólni pár szót. El se hinnétek, de Japánban nem nagyon ismerik az animéket, Nyugaton sokkal elterjedtebbek. Azt gondolnánk, hogy ott mindenki köpi, hogy ki az a Shonguku, meg Sailor Moon, de nem így van. A híresebb animéket azonban a nép nagy része így is felismeri. Mivel ezek külföldön is népszerűek (sőt, népszerűbbek, mint ott), ezért sokszor feldolgozzák és adják elő énekesek vagy színészek a színpadon. Eddig 16 féle animeadaptáció készült és a lista egyre bővül. Mondanom sem kell, hogy nekem a kedvencem a Kuroshitsuji, aminek 1-2. részét meg is találhatjátok a neten (a második részét magyarul). De ami még meglepőbb, hogy a Sailor Moonból, a Narutoból, sőt még a Pokémonból is készült musical!

A Sailor Moon, mint musical

Aki már megunta a Macskákat vagy az Operaház fantomját, az mindenképpen nézzen bele egy ázsiai musicalbe!